Abból a fából vágjátok az én keresztem,
Let my cross be carved from that tree,
Amit akkor ültettek, amikor születtem,
Which have been planted, when I was born,
Abból a fából legyen majd az én koporsóm,
Let my coffin be made from that tree,
Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom.
Where my fate has been sealed under its shadow.
Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet,
Make a bonfire from its branches,
Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet.
Which will feed my coldened heart once again.
Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát,
Carve a pipe from its roots that grasp the soil,
Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák.
Let my free soul fly up to the sky, like circles of smoke.
Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének,
Its tall branches will be good for scythe handles,
Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének,
Which will reap, but it's also a weapon of the Hungarians,
Fának apró forgácsát vessétek a szélnek,
Throw its small cuttings to the wind,
Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek.
Let it carry our words to where they land.
Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon,
Let new life be born from its one single bud,
Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon,
Don't let your nation to die, never ever,
Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek,
In the end, make a cradle from its finest part,
Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek.
Giving hope of a better future to every Hungarian child.