Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Who knows where, where destiny takes us
Göröngyös úton sötét éjjelen.
On a rough road in the dark night
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Lead your people to victory once more
Csaba királyfi csillag ösvényen.
Prince Csaba1 along the Trail of Stars2
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
A handful of Székely eroding like the cliffs
Népek harcának zajló tengerén.
On the troubled seas of the battles of nations
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Our heads are submerged a hundred times by the tide
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Don't let Transylvania be lost, Our God!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
As long as Hungarian-speaking people live
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Our souls can't be broken
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Let us be born anywhere, anywhere in our world
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Let it be our fate, good or bad
Keserves múltunk évezredes balsors,
Our bitter past has been a thousand years of misfortune
Tatár-török dúlt, a labanc rabigált.
The Tatar-Turk war, the rabid Austrians3
Jussunk el honban, székely magyar földön,
Let us go home to Székely on Hungarian land
Szabad hazában éljünk boldogan.
Free to live happily in our homeland
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Sweet mother of God, we beg you
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Save these people, these bleeding nations!
Jussunk el honban, székely magyar földön,
Let us go home to Székely on Hungarian land
Szabad hazában éljünk boldogan.
Free to live happily in our homeland
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Who knows where destiny takes us from here
Országhatáron, óceánon át.
To national borders, over the ocean
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Come back, our prince, the people here are waiting for you
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Székely, your nation, in the Carpathians
Hős szabadságát elveszti Segesvár,
A hero loses his liberty in Segesvár4
Mádéfalvára fájón kell tekints.
Must look to the people of Mádefalvá5
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Your rich land's treasured people are alive and being ravaged
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Your son often has no bread
Már másfélezer év óta Csaba népe,
Already one and a half thousand years since Csaba's people
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Lived through many storms, their cruel fate
Külső ellenség, jaj de, gyakran tépte,
An external enemy often tore them down
Nem értett egyet otthon sem soha.
Never understanding at home
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
A handful of Székely eroding like the cliffs
Népek harcának zajló tengerén
On the troubled seas of the battles of nations
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Our heads are submerged a hundred times by the tide
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Don't let Transylvania be lost, Our God!