Translation of the song Adiő kincsecském artist Hungarian Folk

Adiő kincsecském, innen már elmégyek,

Adieu, my little treasure, I am now leaving this place

Kéntelen, kelletlen nem tudom mit tégyek.

Unwillingly, out of must, I don't know what to do

De hiszem valaha, hogy még visszatérek,

But I still believe, that one day I will return

Akar így, akar úgy, szeretlek míg élek.

One way or another, I will love you as long as I live

Tudod rózsám amikor, ha szinte nem is sokszor,

You know, my rose, when, even if not that often

Veled játszodtam olykor, ha szinte nem is sokszor;

I used to play with you, even if not that often

Most is érted vérem forr, kivált, ha gyúlasztja bor.

My blood still boils for you, especially when wine ignites it

Míg élek galambom, el nem felejthetlek,

Long as I live, my dove, I will not forget you

Eszembül, kedvembül soha ki nem vetlek;

I will never banish you from my mind, my mood

Akárhol ott járok, téged emlegetlek,

Wherever I go, I will talk about you

Annyira, megvallom, szívembül szeretlek.

That is how much, I confess, I love you from all my heart

Élek-halok éretted, ha nem vagyok melletted,

I yearn for you when I'm not next to you

Senkit rózsám kívüled nem szeretek helyetted;

I can't love anyone else, my rose, in your place

Te is tudom, szereted, személlyemet kedveled.

You also know this, you love it, you're fond of me as a person

Mely nehéz énnekem tőled elválásom,

How difficult it is for me to part with you

Akivel néhányszor vala mulatásom,

With whom I had such amusement from time to time

Ha szinte házadnál nem volt is szállásom,

When I almost hadn't a sanctuary at your house

Sem szép személyeddel kedvemre lakásom.

Neither a home with your beautiful self as I would've liked

Ez a vége versemnek, engem kinek neveznek?

This is the end of my poem, what do they call me?

Szomorodott szívűnek, Élete-kesergőnek.

The sorrowful-hearted, crying for his life

Engem hívnak engemnek, Téged rózsám, kincsemnek.

They call me myself, you, my rose, they call my little treasure